Mindazon dolgok közül, amelyek a Föld nevű bolygón történtek, a magyarok őstörténete a legcsodálatosabb. Lehet erről százezer oldalakat írni, de nyolc sorban is össze lehet foglalni, mint ahogy Kányádi Sándor erdélyi költő tette:

Szarvas-itató

Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár:
még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy,
megáll akkor a patak is,
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, ékes ág.

Ha valaki őstörténetünkről e nyolc sornál többet akarna tudni, annak ismernie kell a rovásírást. De mit is jelöl ez a fogalom? A rovásírás a magyarok ősi írása, legrégibb írásrendszerek egyike, amelyet krónikásaink következőképpen neveztek:

- Kézai Simon, Kun László udvari papja a XIII. században - hun,
- Kálti Márk krónikaíró a XIV. században - szkíta,
- a Bécsi krónika a XIV. században - szkíta,
- Thúróczy János krónikaíró a XV. században - szkíta,
- Antonio Bonfini (1427-1503), Mátyás király történetírója - szkíta,
- Verancsics Antal, római katolikus püspök, Magyarország főpapja a XVI. században - hun,
- Thelegdi János római katolikus főpap, tankönyv író a XVI. században - hun,
- Baranyai Decsi János, a marosvásárhelyi református főiskola tudós tanára a XVI. században - hun,
- Szamosközy István, Bocskai István fejedelem történetírója, XVI. sz. - szkíta,
- Luigi Ferdinando Marsigli olasz tudós, hadmérnök XVII. században - szkíta,
- Bél Mátyás evangélikus püspök, polihisztor XVIII. században - hun-szkíta,
- Szabó Károly, művelődéstörténész, bibliográfus XIX. században - hun-székely írásnak nevezte.

Amint látjuk, tudós történészeink egyike sem nevezte finnugor írásnak.
A rovásírás legnagyobb jelentősége, hogy időben és térben összefogja a Kárpát-medence magyarságát.

Időben:
1. Kárpát-medencei ősiségünk bizonyítéka
2. A szkíta-hun-avar-magyar folytonosság bizonyítéka

Térben:
Összefogja a trianoni diktátum előtti magyarságot, mert Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról, Őrvidékről egyaránt vannak rovásemlékeink.

Ha a rovásírás széles körben ismertté válna, nem lennének fenntarthatók az alábbi történelmi hazugságok:
- a finnugor származás és rokonságelmélet
- őseink sámán vallása
- a 896. évi honfoglalás
- az, hogy a XI. század előtt nem volt saját írásunk és a nyugati térítőktől tanultunk meg írni, olvasni

Akiktől a legtöbbet tanulhatunk a rovásírásról és akiknek a műveit érdemes olvasásni:

12 hun-magyar ábécé - Fischer Károly Antal gyűjtése

Mivel tudásánál csak hazaszeretete és szerénysége volt nagyobb, nagyon bántották a finnugrászok gúnyolódásai.

Fischer Károly Antal volt az első, aki a svájci hunokról tudomást szerezve odautazott és pontos gyűjtőmunkával egy nagy összefoglaló könyvet írt róluk németül, mivel ők már nem értették kárpát-medencei őseik nyelvét. Ebben összegyűjtötte a svájci hun utódok nemzetségjeleit, tamgáit, azokat rovásbetűinkkel egybevetette. E műve még mindig nincs sem lefordítva, sem kiadva. Az ő nyomán indult el Kiszely István is a svájci hunok még élő utódainak felkutatására és fedezett fel egy eifischtal-i ház gerendáján rovásjeleket. Fischer Károly Antal szegényen halt meg 1928-ban. Neve nem került be a lexikonokba. A Magyar Könyvklub 2001-es Egyetemes Lexikona 23 Fischert sorol fel, akik közül 16 nem is magyar, pl. egy bűnügyi regényeket író német nő. A hazaszerető tudós, Fischer Károly Antal nem szerepel köztük, holott Forrai Sándor így méltatja: "Számomra ez a könyv azért is nevezetes, mert elsőnek ebből ismertem meg a magyar rovásírás rövidítési rendszerét."

Magyar Adorján eredeti ábécéje, saját kézírásával

Magyar Adorján 1887-ben született Budapesten. Gyermekkorát Erdélyben töltötte, itt találkozott a rovásírással és jegyezte el magát vele egy életre. Olaszországban képzőművészeti tanulmányokat folytatott, könyveit saját gyönyörű rajzaival díszítette.

Rendkívül művelt volt, kilenc nyelven beszélt. Nyers Csaba képeslapjának köszönhetően az ő ábécéje a legismertebb. 1978-ban bekövetkezett haláláig az Adriai-tenger partján lévő kis szállodájában élt.

Forrai Sándor, a "Tanár úr" a rovásírás tudósa, oktatója, terjesztője. Munkácson született 1913 március 18-án. Innen a trianoni békediktátum következtében menekülniük kellett, mert édesapja, aki az ottani városi rendőrségen dolgozott, egymaga negyvenezer aláírást gyűjtött össze a rutének között a visszacsatolás érdekében. A kisfiú, akit szülei a zöldhatáron menekítettek át testvérével együtt, már korán, a családi otthonban megismerkedett a hazaszeretettel, ennek a hazának az értékeivel. Édesapja a Turán Szövetség tagja volt Zajti Ferenc íróval együtt, Forrai Sándor így került kapcsolatba a magyar őstörténettel, a cserkészettel, a rovásírással.

Elemi iskoláit édesapja szolgálati helyén Diósgyőrben végezte. Középiskolába a nyíregyházi Evangélikus Gimnáziumba és újpesten járt. A katonaság után 1935-ben a rendőrségen irodai alkalmazott lett, ahol megtanulta a gyors- és gépírást. Ekkor vette észre a hasonlóságokat a Marsigli által lemásolt rovás botnaptár rövidítései és a gyorsírás között. 1939-ben felesége, Marika gyors- és gépíró iskolát alapított, amelyet 1952-ben államosítottak. Az iskolában Forrai Sándor a szaktárgyakat másodállásban tanította és kitűnő eredményeket ért el. Marika több gyors- és gépírásos tankönyvet írt, ezeket átdolgozták feltételes reflexológiára.

Forrai Sándor megjelent művei:

1. Küskarácsontól Sülvester estig. (Múzsák 1984)
2. Az írás bölcsője és a magyar rovásírás (Gödöllői Művelődési Központ 1988)
3. Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó 1994)
4. A magyar rovásírás elsajátítása (Magánkiadás 1996)

Forrai Sándor azonban nem csak a rovásírásról szóló legátfogóbb rendszerező, összehasonlító könyvek szerzője, hanem - és ez hatalmas érdem - elhivatott terjesztője is. Ennek érdekében létrehozott egy rovásírás kiállítás anyagot több mint százhúsz képből és ábrából. Ezt először 1975-ben a Református egyház XIII. kerületi Frangepán úti gyülekezeti termében, majd 1985-ben, a Gödöllői Művelődési Központban, később vándorkiállításként az ország több városában láthattuk.
Részletes javaslattervet dolgozott ki egy Ópusztaszeren felállítandó, a vérszerződést megörökítő rovásfeliratos emlékmű létrehozására. Különböző folyóiratokban rendszeresen felhívta a figyelmet, hogy őstörténetünket meg kell tisztítani a hazugságoktól. Ilyen volt például a Reformáció 1998/1-2. számában megjelent "Meddig sújtja még nemzetünket a Hunfaluy átok" című írása.
Előadásaival akkor is terjesztette ősi kultúrkincsünket, amikor már elvesztette szeme világát. Ekkor felolvasók és diavetítő segítségével adta tovább tudását.

A Tanár úrnak köszönhető, hogy a Himnusz rovásírással bekerült az Imaoka Juichiro által szerkesztett Magyar-japán szótár 15. oldalára. (Tokyo: NikkoBunka-Kyokai 1973). Forrai Sándor még ma sem, 90 évesen sem adta fel a harcot, hogy legnagyobb tervét, a magyar rovásírás kulturális örökségünk részévé nyilvánítását elérje.

Gyenes József az FDC rovásírás rendszer kidolgozója.
Kecskeméten született 1921-ben, a Kecskeméti Gróf Tisza István Református Reálgimnáziumban érettségizett, majd a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet 1944-ben. 1994-ben aranyoklevelet kapott 50 éven át kifejtett, értékesnek minősített szakmai tevékenységéért. Közel negyven évig a Csepel Fémművek elektróda üzemében dolgozott, mint üzem- és kutatómérnök.
Csaknem egy évet töltött Egyiptomban, a Kairói Elektródagyár építésének és beindításának vezető mérnöke volt. Ekkor kezdett behatóbban foglalkozni az őstörténettel, egyiptológiával, keleti vallásfilozófiákkal.

Gyenes József komolyabban nyugdíjas korában kezdett el foglalkozni a rovásírással. Az átmenekült fiatal, székely vegyészmérnöktől, Borbély Leventétől kapta meg a Székely Ifjak Fórumának betűsorát, amelyet azonnal terjeszteni kezdett. Átlátta azonban, hogy a latin betűs ábécé nem lehet ősi írásunk betűrendje. (Ebben én is kezdettől fogva bizonyos voltam, lévén a rovásírás évtízezredekkel ősibb a latin betűs írásnál. Ugyanazt kerestem, keresem én is, mint Gyenes József, természetes írásunk eredetét, betűrendjét, kialakulási folyamatát, az őskezdetet, amely egyúttal a teremtő és adományozó Istenhez vezető út is. F. K.)

Tehát rovásírásunk a legősibb írások leszármazottja - és sokat nem is változott az idők során. A nyelv, amelyet leírt, persze fejlődött, nagyon sok irányba, de a betűkészlet szinte változatlanul fennmaradt.
A folyamatról, a bizonyításról bőven olvashatnak az érdeklődők Varga Csaba Jel, jel, jel c. könyvében, illetve a szerző honlapján.

Talán nem is az a lényeg most, hogy nagyon belemenjünk a történetbe, erről nem csak Varga Csaba, hanem pl. Varga Géza könyveiben, vagy a Kapcsolatok alatt található linkeken is sok érdekeset talál az érdeklődő.

A Wikipedia, a szabad lexikon írását a rovásírásról itt olvashatod.

Néhány érdekességet tudhatsz meg a rovásírás kutatóiról.

Ami sokkal érdekesebb lehet, az az, hogy meg lehet-e tanulni írni-olvasni ezekkel az első látásra kaotikus jelekkel, s ha igen, mennyi verejtékes munka árán?
Nos, jó hírem van: persze, hogy meg lehet tanulni, a verejtékes munkából - szerintem - maximum két órányira van szükség. Nekem 45 percbe tellett az alábbi, Forrai Sándor által kidolgozott módszerrel.

Az egyes betűknél olvasható "jelnevek" Varga Géza: A székely rovásírás eredete c. könyvéből, a "fogalmi érték" meghatározásai Koricsánszky Atilla: Rovásírás gyakorlatok kezdőknek c. füzetéből valók.

A rovásábécé megtanulható...

A rovás ábéce betűi

A legfontosabb szabályok

Rovásírással is foglalkozó oldalakra vezető kapcsolatokat ide kattintva találsz.

Hosszú Gábor betűmintái letölthetők innen, vagy a Kapcsolatok lapon keresztül

Friedrich Klára és Szakács Gábor cikke nyomán (az írás eredetije a www.nemnemsoha.hu oldalon volt található)