A kínai világnézet szerint az öt fázis mindenhol jelen van: az égen, az évszakokban, az időjárásban, növényekben, állatokban, az emberben.

Az élőlények egyes érzékei, szervei, testszövetei fázisokhoz kapcsolódnak csakúgy, mint az érzelmeik, szellemi képességeik. A fázisok erők, melyek egymást kiegyensúlyozzák, egymással szemben hatnak, behatolnak egymásba vagy gátolják egymást.

Alapvető szemléleti különbség van a "nyugati" és a kínai orvoslásban. A kínai hagyomány szerint a betegségek mindössze húsz okra vezethetők vissza. Az élő szervezetet a - több mint kétezer éves - hagyományos kínai orvoslás (HKO) szerint immunrendszere (a "wei Qi", azaz a védő Qi) felkészíti a kívülről jövő kórokok (a hat külső ok) kivédésére. A hangsúly tehát az immunrendszer jó szinten tartásán van, azaz a betegségek megelőzésén.

A nyelv vizsgálata a "megtekintés" kategóriájába tartozik a diagnózis felállításának folyamatában. Ez egyébként a "nyugati" orvoslásban is benne van, habár ott nincs ekkora jelentősége, illetve az információk értékelésében vannak különbségek.

A 12 vezetékpár a test két felén, párhuzamosan fut, behálózza az egész testet. A vezetékeken egyenként különböző számú különleges hely van, ezek az akupunktúrás pontok. ... A vezetékeken 360-nál több pont van, ezek nagy részét már pontosan leírta a Sárga Császár Belső Könyve.

Amikor minden diagnosztikai módszeren végigértünk, megállapítottuk a betegség természetét és felállítottuk a diagnózist, következik a kezelés megtervezése.

A terápia egyik összetevője az adott szabályok szerint kiválasztott akupunktúrás pontok kezelése.

A régi időkben a köpölyözésre állati szarv, a szaru-köpöly szolgált. Ezt követte a bambusz-köpölyözés, majd a "tüzes csésze" alkalmazása. Ennek első leírása Jiao-tól származik 1765-ből: "Helyezz egy darab égő papírt egy csészébe, amit azonnal boríts a kérdéses területre. Fejfájásnál a halánték vagy a nyakszirt jön szóba. ..."