MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD. ELŐTTÜNK SZENT NEVED, S TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED, BŰNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET KISÉRTÉSEKEN ÁT, S LEFEJTED RÓLUNK A GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE, MINDÖRÖKTŐL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE.
Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Wass Albert: Hagyaték (részlet - Szent László legendája)
Alig néhány évtizeddel a mezőségi csoda után, az Úrnak 1082-ik esztendejében, csatangoló kunok zaklatták Erdély akkor még gyéren települt magyarjait, jószágot rabolva, falvakat égetve, s fogságba hurcolva asszonyt, gyermeket.
Éjszakai repülés, I. rész - saját írás
Repülni nagyon egyszerű. Bár a véletlenen múlik minden. Az első alkalommal mindenképpen, mert aztán - ha a trükkre rájössz - egyre egyszerűbb. A lényeg - röviden - így foglalható össze: amikor hasra esel, és zuhansz az édes anyaföld felé, csak mellé kell esni.
Éjszakai repülés, II. rész - saját írás
Napokig gondolkodtam azon, amit láttam, de nem tudtam semmi értelmeset kihámozni belőle. Aztán a valóság eseményei ki is törölték a gondolataim közül. A valóság teljesen lefoglalt. Pár napig nem is történt semmi érdekes. Csak én voltam annyira fáradt, hogy nem repültem. Képtelen voltam rá. Összetörni meg nem akartam magam, így aztán hagytam az egészet.
Douglas N. Adams: Dzsingisz kán magánélete, I. rész - saját fordításban
Az utolsó lovas is eltűnt a füstben, s a szürke messzeség elnyelte a lovak patáinak zaját is.
Füst függött a táj fölött. Elúszott a lenyugvó nap előtt, amely mint egy nyílt seb vöröslött a nyugati égbolton.
A csatát követő halálos csendet csak néha törte meg a harcmező véres kuszaságából hallható egy-egy kiáltás.
Douglas N. Adams: Dzsingisz kán magánélete, II. rész - saját fordításban
Egy másik, különösen erőszakkal teli napon az utolsó lovas is eltűnt a füstben, s a szürke messzeség elnyelte a lovak patáinak
zaját is. Füst függött a táj fölött. Elúszott a lenyugvó nap előtt, amely mint egy nyílt seb vöröslött a nyugati égbolton.
A csatát követő halálos csendet csak néha törte meg a harcmező véres kuszaságából hallható egy-egy kiáltás.
Paul Coelho: Az ördög és Mrs Prym - 1. részlet, saját fordításban
Egyszer régen egy utasember a lovával és a kutyájával ment az úton. Amikor egy nagy fa alá értek, a fába villám csapott és a lehulló ágak mindhármójukat megölték. Az utasember valahogy nem vette észre, hogy már nem ezen a világon van és csak ment tovább lovával és kutyájával. Hisz előfordul, hogy a halott nem vesz azonnal tudomást megváltozott állapotáról.
Paul Coelho: Az ördög és Mrs Prym - 2. részlet, saját fordításban
A dolgok ketté válásának egy ősi, perzsa legendája így szól:
Az Idők Istene, miután megteremtette a világot, látta maga körül a harmóniát, de úgy érezte, valami fontos még mindig
hiányzik - egy társ, akivel mindezt a szépséget megoszthatja.
Gilbert le Mouël: Isten a Metrón - részlet
AMIKOR ISTEN A JÓL ÉRTESÜLT HÍRNÖKEITőL MEGKAPTA A HETI JELENTÉST, csodálkozva vette tudomásul, hogy a metróban azon a
héten volt:
egy műszaki hiba, két szerencsétlenség, három öngyilkossági és négy gyilkossági kísérlet, öt kihágás a közerkölcs ellen, hat
gyermekrablás, hét verekedés, nyolc szívroham, kilenc idegösszeroppanás, tíz házassági ígéret, tizenkét
megtérés, és elhangzott száz meg száz köszönetmondás, ezer meg ezer szitok és átok, egymillió fáradt és
kishitű sóhaj.
Isaac Asimov: Ahogy történt - saját fordításban
Öcsém legemelkedettebb szónoki stílusával kezdett diktálni - azzal a stílussal, amellyel törzseket
késztetett áhítatos hallgatásra.
- A kezdet kezdetén, - mondta, - pontosan tizenöt egész két tized milliárd évvel ezelőtt, egy
hatalmas robbanást kísérve a Világegyetem...
Erre abbahagytam az írást.
Isaac Asimov: Vízivilág - saját fordításban
Az űrutazásnak - részünkről - befellegzett. Sőt mi több, idegenek sem fognak hozzánk látogatni a Földre - legalábbis mostantól fogva nem. Nem pesszimista vagyok. Az a helyzet, hogy az űrutazás nagyon is lehetséges; már szálltak itt le földönkívüliek. Tudom. Talán világok milliói között cikáznak űrhajók, de mi már nem fogunk csatlakozni hozzájuk. Ezt is pontosan tudom. S mindezért egy nevetséges félreértés a felelős.
Fekete István: Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak és még nem tudják: sírásra, vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.